A pályázat célcsoportját a pályázati kiírásnak megfelelően a humán szolgáltatás, ezen belül a kultúra területén működő civil szervezetek és azok munkatársai jelentik.
A Tabulapláza Alapítvány Nyíregyháza székhelyen működik, tevékenysége az egész megyére kiterjed. Jelen projekt keretében minél széles körű tájékoztatás, információcsere érdekében a megyében valamennyi, a kultúra területén működő civil szervezet megkeresésre kerül. Bevonásuk a projekt elején a Civil Információs Centrum közreműködésével történne, ezt követően közvetlenül kerülnek tájékoztatásra a projekt aktualitásáról, elektronikus levelezésen, honlapon keresztül. A honlapon kialakított felületen keresztül megoszthatják véleményeiket, tapasztalataikat, illetve egyes rendezvények alkalmával meghívott résztvevőként is aktívan és személyesen bekapcsolódhatnak a projektbe.
Tapasztalatok alapján a civil szervezetek igénylik azokat a kezdeményezéseket, amelyekkel információhoz juthatnak, szakmai segítséget kaphatnak. Ezt támasztja alá, hogy civil szervezetek aktívan bekapcsolódnak, részt vesznek különböző rendezvényeken, programokon, nyitottak, mivel ezek hozzájárulhatnak a működésük erősítésében.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 269 db kultúrával foglalkozó civil szervezet működik, ebből 42 db a megyeszékhely területén működik. A megyében a civil szervetek magas számának - ezen belül a kultúra területén működők – egyik magyarázata, hogy a kistelepüléseken a civil szervezetek vállalják fel a társadalmi felzárkóztatás feladatait, amely a települések sajátos helyzetéből fakad:
A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi törvény alapján a kormány feladatkörébe tartozik a hátrányos helyzetű települések, térségek besorolása. A kedvezményezett térségek, települések besorolását különböző statisztikai mutatók alapján határozzák meg. A besorolás két csoportba történik: társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból kedvezményezett, illetve a jelentős munkanélküliséggel sújtott települések. A társadalmi-gazdasági szempontból kedvezményezett települések esetében komplex mutató alapján kerülnek rangsorolásra a települések, s a legkedvezőtlenebb harmad minősül kedvezményezettnek. A komplex mutató 4 mutatócsoport mintegy 23 mutatójából tevődik össze. A jelentős munkanélküliséggel sújtott települések alatt azokat értjük, amelyekben a munkanélküliségi ráta meghaladja az országos átlag 1,75-szeresét. A 105/2015. (IV. 23.) Korm. rendelet alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 229 településéből jelenleg 181 település tartozik valamelyik kategóriába, vagyis a megye településeinek közel 80%-a. A jelentős munkanélküliséggel sújtott települések száma 28, a Társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból kedvezményezett települések száma 27, a mindkét szempontból kedvezményezett települések száma pedig 126. Térben vizsgálva, az látható, hogy minél inkább keletre haladunk a megyében, annál kevésbé találkozunk olyan településsel, amelyek nincsenek besorolva egy kategóriába sem. Ilyenek többségükben a nagyobb települések: Nyíregyháza, Tiszavasvári, Mátészalka, Fehérgyarmat és vonzáskörzeteik, a 4-es főút mentén fekvő települések Újfehértótól Fényeslitkéig, és a határtelepülések: Záhony, Beregsurány, Csenger, Csengersima.
A 2011-es népszámlálási adatok alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népességéből 45 ezer fő a roma. Számuk az önbevalláson alapuló adatok szerint tíz év alatt 68 százalékkal nőtt, a teljesen képességen belüli arányuk – 8,0 százalék – csaknem kétszerese a 2001. évinek. A 2011. évben a cigány nemzetiségű lakosságának 4,9 százaléka a megyeszékhelyen, 32 százaléka a városokban, 63 százaléka a községekben élt. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében legnagyobb arányban leginkább a leszakadó térségekben élnek, a megye középső részétől keletre. A városok közül Baktalórántházán fordultak elő legnagyobb gyakorisággal, ahol minden negyedik lakos roma nemzetiségű volt. A népesség különösen nagy hányadát jelentették néhány községben: a Nyírpilisen lakók 66 százaléka, Uszkán 53 százalékuk, további 34 településen 20-42 százalék vallotta magát romának. A települések 77 százalékában nőtt a cigány nemzetiségűek népességen belüli súlya, leginkább azokon a településeken, ahol 10 százalékot meghaladó arányban éltek. Ugyanakkor a romák által lakott települések száma is emelkedett, és mindössze 13 településen nem számláltak cigány nemzetiségű lakost.
