A digitalizációt gyakran emlegetik a negyedik ipari forradalomként, mely nem áll messze a valóságtól. Azt az átmeneti korszakot éljük meg, melyben világosan láthatóak a lehetőségek, de csak homályosan érzékelhetőek a hatások.
Alig kezdtük el széles körben kihasználni az infokommunikáció adta lehetőségeket, máris megtapasztalhattuk annak árnyoldalait is és máris megalakultak a technofób csoportok, melyek a techmogulokban a mindent látó Nagy Testvért vizionálják, talán nem is alaptalanul. Az adat a gazdaság olaja, melyért semmi nem sok, az eszközök folyamatos fejlődésével korlátlan számú lehetőség nyílik annak „kitermelésére” bármi áron.
A digitalizáció munkaerőpiacra, szervezeti rendszerekre gyakorolt hatása a szakértőket nem ritkán scifibe illő találgatásokig kergeti, és talán döbbenetes ezt hallani de a legújabb felmérések szerint alig tíz éven belül szakmák százai tűnik el a digitalizálás és automatizálás következtében. Az eszköz, mely megkönnyíti életünket, tönkreteszi vagy elveszi tömegek életét és megélhetését.
Amikor negyedik ipari forradalomról beszélek és a digitalizálás, automatizálás, robotok hatása körüli latolgatások zajlanak, megkerülhetetlen párhuzamként villan fel a luddita mozgalom előttem, mely a munkahelyüket féltő szövőgyári munkások gépromboló akciója volt az 1800-as évek első felében. Nem rugaszkodom el nagyon a valóságtól, ha ezt a párhuzamot feszegetem.
„A 2017-es Bloomberg-jelentés szerint a Nabors Industries, a világ legnagyobb fúrótornyokat üzemeltető cége kihelentette, rövid távú célja, hogy minden egyes kőolaj-telepen az átlagos húszról ötre csökkenjen a munkavállalók száma. "A cél nem csak a berendezések automatizálásáról szól, hanem arról, hogy automatizálja minden egyebet a futószalag mellett is." - mondta BP fejlett technológiai vezetőjea The Guardian cikkében. Az írás emellett rövid elemzést ismertet arról, az olajkitermeléshez kapcsolódó szakmák melyik csoportja mennyire sebehető automatizálás szempontjából. Ami az olajiparban megtörténik, az megtörténhet bármely területen, hangzik a vészjósló folytatás, mely kitér arra is, hogy a közösségi kezdeményezéseket sem kerüli el a változás, gondoljunk csak az UBER önjáró autóira. Becslések szerint 2055-re a ma létező szakmák fele eltűnik, az azokon a területeken dolgozók munkahelyei tömegével szűnnek majd meg.
Hogy mi lesz mindennek a következménye, előre nem jósolható meg pontosan. Az jól látható azonban, hogy a digitalizáció motivációin sok múlhat. Ha a cél, hogy segítsünk, közelebb hozzuk egymáshoz a segítségre szorulókat és a segítőket, hogy időt takarítsunk meg valakinek, aki nagyobb társadalmi haszonnal hasznosíthatja megmaradt idejét, nagyobb körnek segítve, a digitalizálás „jó testvér”, de ha a motiváció a nagyobb profit megszerzése bármi áron, a „jó testvér” ellenünk fordul.
 |
