A megosztott örökség az örökségteremtés korunkban a múltra emlékezés egyik leggyakoribb kulturális megvalósítása. Zsámbék kulturális identitásáról ír Harlot-Csortán Erika.
A megosztott örökség az örökségteremtés korunkban a múltra emlékezés egyik leggyakoribb kulturális megvalósítása. Ha megosztott örökségről van szó (egy város történetét több csoport élte/éli meg és alakította/alakítja), különösen fontos, hogy az örökségi értékek értelmezése és értékelése azonos módon valósuljon meg, más esetben az önazonosság válik kérdésessé, és a kortárs körülmények és célok lesznek meghatározóak. A közösségen belül megosztott örökség ugyanakkor elősegítheti a közösségi szolidaritást és a biztos jövő elképzelését, melyek egy változó összetételű közösség esetén integráló erővel is bírnak.
Harlot-Csortán Erika tanulmányában Zsámbék közösségi identitás-teremtő módszertanát írja le. Különösen érdekes tanulmánya annak fényében, hogy Zsámbék kiemelkedik a gombaként szaporodó és növekedő főváros-környéki agglomerációs települések közül. Határozott karaktere van, identitás övezi. A város jó értelemben vett falusias jellegét (emberléptékű, természet-közeli és szoros társadalmi kapcsolatokkal jellemezhető településként) a városképet is meghatározó romtemplom és sváb történelmi múlt adja. A kutatásábán azt vizsgálta, hogy kik azok a személyek és/vagy intézmények, akik a kialakítói, illetve fenntartói a mai közösségi identitás elsősorban kulturális jellegű alkotójegyeinek, a zsámbéki reprezentált képnek, mely a település lakosságlétszámának és gazdaságának záloga és motorja.
https://epa.oszk.hu/02900/02936/00045/pdf/EPA02936_kultura_es_kozosseg_2020_02_035-054.pdf
 |
